As I went deeper and deeper into yoga anatomy and the therapeutic applications of yoga, I found one basic conclusion. The conclusion is that in overall health and longevity, the thrive to achive the so called 'advanced' asanas are dangerous and completely unimportant for most people. In their daily lives they will not be healthier and will not have noticeable stronger muscles and definitely will not have more stable joints by doing more than the accessible asanas.
In modern yoga, especially in ashtanga yoga, most practitioners view the practice as physical exercise. Basically, yoga asanas are not for exercise or for movement practice. Because the goal is motionlessness and meditation. As Patanjali defines, the asana is a comfortable, steady position of meditation ('stiram sukham asanam'). In the ashtanga yoga tradition with the integration of asana, pranayama, mudra, bandha and dhristi it has become a 'moving meditation'. That is also alright for me. But anyway, yoga practice is surely not for workout, getting fit, strong or sexy or doing 'incredible' things. It is for meditation. It does not care for health either (for that reason, there is ayurveda), only what the state of meditation requires.
Yet, asana practice can be extremely beneficial for regain health and provide longevity. But most importantly, this effect concentrate only for the accessible asanas, not for the so called 'advanced' asana practice. This is more dangerous for most people than beneficial. As a yoga teacher, there is better not to use asanas for increase the instability of the already unstable joint complexes, overstretch the already overstretched ligaments, tense the already hypertense muscles and create even more problems.
Because standard yoga classes, modern yoga styles and sequences can not work for everyone and unfortunately the awereness of most practitioners do not increase over the years and the practice is mostly not continuous. They do not learn to listen to their own bodies and do not cultivate proper knowledge of anatomy. They just go deeper and deeper into asanas, because there are primary, secondary, advanced A., advanced B. etc. series and the 'show must go on'. People dive into yoga practice with their ordinary, daily mindset: exercise, competition, workout, stress release, being fashionable and get tired. It's completely okay. But unfortunately practicioners dive into yoga with their dysfunctional movement patterns, with their 20 years of sitting in the office, with their hypertonic, inactive muscles and untreated protective muscle spasm (because even talking about a yoga-injury is embarrassing). With a dysfunctional body and mindset they may think, their intuition about their bodies are correct. Unfortunately it is not. The correction of it requires months and sometimes years of practice, research and experience. Seeing, doing and knowing. To accept this fact, it also requires a lot of humility.
In the Mysore style and led class ashtanga practices, mostly there is not an accessible chance for practicioners to learn proper anatomy and do asanas with care and patience. And most practitioners do not care. Because 'Practice and all is coming' - says the famous Pattabhi Jois quote. Unfortunately with all these factors together, with the mindset and dysfuncionality, mostly injuries are coming. So, instead of injure yourself with wanting an asana you can not do (because we do not talk about yoga-injuries in the 'yogic circles'), learn how to build it up porperly, with patience and care.
In this series of posts, we will discuss yoga releated injuries, protective muscle spasm, triggerpoints, dysfunctional and dangerous asana patterns. We will talk about, how to not get injured and how to treat your yoga injuries if you already did.
In the next post, we will examine the most common yoga injuries:
- Hamstring-Adductor Magnus overstretch caused by overdone forward bends,
- Serratus Posterior Inferior and spinal extensor strain caused by overdone backbends,
- Tensor Fascia Latae overstretch caused by overdone 'leg behind the back' exercises,
- Serratus Posterior Superior strain caused by overdone fire breathing exercises (Agni Pranayama).
...
Ahogyan idővel egyre mélyebben elmerültem a jóga anatómia világában és a jóga terápiás alkalmazhatóságának kérdéskörében egy lényeges következtetésre jutottam. Eszerint, az átlagos célokkal rendelkező jógagyakorlóknak, az általános egészség szempontjából a küzdelem az úgynevezett "haladó ászanák" eléréséért veszélyes és teljesen felesleges. A mindennapi életük szempontjából az izmaik nem lesznek lényegesen erősebbek, az ízületeik biztosan nem lesznek stabilabbak (éppen ellenkezőleg) azzal, hogy a szélesebb körben elérhető, ún. "kezdő" ászanák körén kívül álló "haladó" gyakorlatokkal dolgoznak. Az életminőségük nem javul jelentősen, igen gyakran inkább romlik, mélyítve a már alapvetően diszfunkcionális mozgásmintákat, új problémákat generálva.
A modern jógában, főleg az olyan dinamikus(nak tartott) irányzatokban, mint az ashtanga jóga, a gyakorlók jelentős része 'edzésként' végzi az ászanákat. Alapvetően az ászanák nem edzéses vagy mozgásos célokat szolgálnak. A cél ugyanis éppen a mozdulatlanság és a meditációs állapot létrejötte egy stabil, kényelmes ülőhelyzetben (Patanjali 2.46–2.48.: 'stiram sukham asanam'). A 20. századi ashtanga jóga tradícióban az olyan jóga technikák integrálásával, mint az ászana, a pránajáma, a mudra, a bandha és a dhristi ez a koncepció a 'mozgó meditáció' koncepciójává vált. Ez teljesen rendben is van így. Mindenesetre a jógagyakorlás nem az edzésmunkáról szól, vagy arról, hogy "szexik", erősek és "fittek" legyünk, vagy képessé váljuk "emberfeletti" és emberfelettien látványos mozdulatok végrehajtására. Az ászanagyakorlás célja a meditáció. A jógát még csak az egészség sem érdekli (arra ott az ajurvéda), csupán amit a meditációs állapot létrehozásának folyamata megkíván.
Ennek ellenére az ászanagyakorlás rendkívül hasznos lehet az egészségi állapot visszaállítására és a hosszútávú egészség biztosítására. Alapvető fontosságú azonban látnunk azt, hogy ez a terápiás és egészségmegőrző hatás csupán a széles körben elérhető ászanákra vonatkozik és nem a haladó gyakorlatokra. A küzdelem ezeknek a haladó ászanáknak az eléréséért a legtöbb ember számára inkább veszélyes, mint jövedelmező. Fontos, hogy ne oktassunk olyan gyakorlatokat, amelyek még jobban destabilizálják a már amúgy is instabil ízületi komplexumokat, még jobban megnyújtják a már amúgy is laza szalagokat és továbbfeszítik a már amúgy is hipertónusos izmokat, ezzel még több problémát generálva.
Az átlagos jógaórák és irányzatok ugyanis nem működnek mindenki számára azonos módon és annak ellenére, hogy az ellenkezőjét gondolnánk, a gyakorlók testtudatossága általában sajnos nem javul számottevően az évek folyamán, sőt, legtöbbször a gyakorlás sem folyamatos. A jógázással szerzett sérülések nem okoznak különösebb változást a gyakorlás módjában, kezeletlenek maradnak (ugyanis "ciki" egyáltalán még beszélni is róluk) és a gyakorlók a kellő anatómiai tudásra sem tesznek szert az idők folyamán. Egyre "haladóbb és haladóbb" ászanákkal próbálkoznak, mert az ashtanga jóga első sorozata után jön a második, a második után a harmadik és így tovább, a haladás gondolata pedig csak visz tovább és tovább. A jógázók eleinte a mindennapos nézeteikkel, tudatállapotaikkal kezdenek el gyakorolni: edzés, verseny, stresszlevezetés, divat, egy jóleső kifáradás. Ez mind rendben van. Azonban sajnos magukkal hozzák a diszfunkcionális mozgásmintáikat is a gyakorlásba: a 20 évnyi ülőmunka hatásait, a megrövidült, hipertónusos, deaktivált izmaikat, a kezeletlen sérüléseiket. Egy diszfunkcionális testtel talán azt gondolnánk, hogy ismerjük a testüket és a vele kapcsolatos intuícióink helyesek a gyakorlás során, ez azonban sajnos nem igaz. A hibás mozgásminták javítása pedig hónapok, akár évek korrekciós munkájával jár. Ennek a ténynek az elfogadása némi alázatot követel.
A Mysore-jellegű vagy vezetett ashtanga gyakorlás általában nem teszi elérhetővé a gyakorlók számára, hogy alapos, elmélyült anatómiai ismeretekre tegyenek szert az ászanákkal kapcsolatban. A legtöbb gyakorlót pedig mindez nem is érdekli. Ugyanis "Gyakorolj és a többi jön magától" - tartja a híres Pattabhi Jois idézet. Sajnálatos módon azonban a felsorolt faktorok eredményeként leginkább a sérülések jönnek "maguktól". Szóval ahelyett, hogy olyan ászanákba erőltetjük bele magunkat, amiket nem tudunk megcsinálni, inkább tanuljuk meg őket türelemmel és kellő óvatossággal felépíteni.
Ebben a cikksorozatban a jóga vonzatában bekövetkező sérüléseket fogjuk megtárgyalni, az érintett izmok védekező reakciójaként létrejövő, megrövidülést okozó "csomókat" és az ászanák diszfunkcionális és veszélyes végrehajtási módjait. Arról fogunk beszélgetni, hogyan ne sérülj meg a gyakorlás során vagy ha már megsérültél, hogyan kezeld a már meglévő sérüléseidet.
Felfedezzük a leggyakrabban előforduló jógás sérüléseket:
- a Hamstring-Adductor Magnus izmok túlnyújtását a túlerőltetett előrehajlások hatására,
- a Serratus Posterior Inferior és a gerincfeszítő izmok túlfeszítését a túlerőltetett hátrahajlítások hatására,
- a Serratus Posterior Superior izmok túlterhelését a túlfokozott tűzlégzés (Agni légzés) hatására,
- a Tensor Fascia Latae izom túlnyújtása a túlerőltetett kirotációs, 'leg behind the back'-jellegű gyalorlatok hatására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése